A bonchidai Bánffy-kastélyhoz szokták hasonlítani a zsibói Wesselényi-kastélyt. A népdalból is ismert falucska igazán erről a kastélyról híres. Az épület több stíluselemet is ötvöz: megtalálhatóak benne a romantika, a reneszánsz és a barokk korának jellegzetes vonásai is. Annak idején a kastélyt második Versailles-i palotaként tartották számon. A kastélyt a XIX. században felújították, ekkor jelentős átépítéseket is végeztek rajta. Ekkor nyerte le végleges, ma is látható formáját. A kastély 1437 és 1543 között épült Agostino Serena és Joseph Emmanuel Fischer von Erlach tervei alapján. 600 éven át volt a névadón Bánffy család birtokában. Ebben az időben a Rákóczi-szabadságharc alatt például óvóhelyként szolgált, az ekkor keletkezett hibákat kijavították és reneszánsz stílusban bővítették az épületet. A hatalmas épület igazán nagy károkat szenvedett a második világháború idején, ám a nagyobb problémát az jelentette, hogy ezt követően teljesen el lett hanyagolva, így ma már nagyon lepusztult állapotban látható. Az épület értékét felismerve néhány szervezete néhány éve megkezdte az épület felújítását. Ennek keretében sor kerül az épület egyik patinás részének, négy bástyájának renoválására is. Az épületben számos szobor is volt, ezek ma kiállítva megtekinthetők a kastélyban.