A Tapolcai-medencében, tanúhegyek között fekszik Tapolca városa, a Balaton-felvidék „bazalt-arcának központja”. A település neve szláv eredetű, és meleg vizet jelent (toplica). Első említése a 12. század végéről való, II. Béla király okleveléből. A 14-16. században Tapolca a vidék központja: gyakorta itt tartották a nemesi vármegye közgyűlését, törvényt ültek, itt volt a királyi sókamara egyik központja, és esperességi székhelynek számított. A Templomdombon lévő várat a törökök elfoglalták, majd a Rákóczi-szabadságharc után lerombolták. Itt született a magyar felvilágosodás neves költője, Batsányi János. A Szent György-hegy a Tapolcai-medence közepén fekszik és a medence legszebb, természetes állapotú, részletesen tanulmányozott hegye. A vulkáni eredetű tanúhegy leghíresebb nevezetességei a bazaltképződmények, a 30 méter magasságot és 1,5 méter átmérőt is elérő bazaltoszlopok („bazalt orgonasípok”). Alakjukat a felszínre jutott láva kihűlése során nyerték. Az orgonasípok módjára sorakozó kőoszlopok egymás mellett, vagy különállóan állnak. Ezek könnyen omlanak. A területen kialakított tanösvény nemcsak a bazaltorgonákkal, hanem a hegy állat- és növényvilágát ismerteti meg a látogatókkal. Az 1976-ban védelem alá helyezett Szent György-hegy az 1997-ben létrehozott Balatonfelvidéki Nemzeti Park része.